Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Idézetek a halálról

 

 

Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."

 

 


Halott virágok illatát nyögik a fák,


És megrázkódik a táj.

 

Valami véget ért, valami fáj."

 

 



Addig vagy boldog, míg van aki szeret,


aki a bajban megfogja kezed,

s, hogy milyen fontos is volt neked,

csak akkor érzed ha nincs már veled!"

 

„… Ez a gyertya most érted égjen,

Ki fent laksz már a magas égben.

Ki vigyázol rám onnan fentről,

S lelkemhez szólsz a végtelenből.

Ez a gyertya most érted égjen,

Ki életed áldoztad értem,

Ki meghaltál a szeretet oltárán,

Pedig még oly fiatal voltál!...”


 

 


 

 

„Soha, de soha nem veszítjük el szeretteinket (...). Ők velünk vannak, nem tűnnek el az életünkből. Csak nem egy szobában vagyunk velük. "

„A kép hallgat, az emlék mesél,

Emlék nélkül-e kép semmit sem ér,

Ha ez a kép gyűrött lesz és kopott,

Akkor se felejtsd el, HOGY VOLTAM,

S TALÁN VAGYOK......!"